Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony

 

A bunyevácok karácsonyi asztala

A népi életben a téli és karácsonyi időszak ünnepnapjaihoz kapcsolódik a legtöbb „mágikus tevékenység“, különböző hiedelmek, amelyekből sok még a kereszténység előtt időből származik.

Ennek az ünnepi időszaknak ismertebb napjai és szokásai a bunyevác horávtok népi tradíciói között a Luca-nap és ezzel kapcsolatban varázslás a tollakkal, a Lucaszék készítése, anyák- és apáknapja a karácsonyi jókívánságok és még számos más dolog a karácsonnyal kapcsolatban, például a karácsonyfa felállítása és az ajándékozás, „a karácsonyi aranymadár“, a betlehemesek felvonulása, szilveszteri és újévi éneklés stb.

Anélkül, hogy részletes elemzést adnánk, meg kell mondani, hogy ezen szokások és „mágikus tevékenységek“ többsége gonosz elűzéséhez, a jólét és a termékenység „előidézéséhez“ és megjövendöléséhez kapcsolódik. Az éjszaka ebben az időszakban a leghosszabb, így ez a legalkamasabb a ráolvasásra.

A válotzatos és gazdag karácsonyi szokások sorában a karácsonyi vacsora ételeinek sorrendjének, a karácsonyi asztal megterítésének tradícionális formája van. A karácsony estének és a karácsonyi asztalnak számos eleme a kereszténység előtti gyakorlatra nyúlik vissza, bizonyos szálak szerint a mediterrán antikvitás koráig.

December 24-e karácsony napja, ami a böjt utolsó napja az esthajlnalcsillag feljöttéig. A karácsonyi vacsorára csak a bunyevác horvátok készítették el a „božićnjak” nevű kettős kereszt alakú fonott kalácsot, amibe arany- és ezüstpénzeket sütöttek. A „božićnjak”-ot tésztából készült figurákkal díszítették. Néha a „božićnjak”-ot aszalt-szilvával és aszalt-meggyel is feldíszítették. Karácsony estére a ház betlehemi szintérré változott. Alkonyat előtt behozták a szalmát a házba és leterítették a konyha és a szoba padlójára. A háziga elmondta a karácsonyi jókívánságokat: „Dicsértessék a Jézus, sok szerencsét karácsonyra!” és közben diót szórt a gyerekeknek a szalmára.

Az asztalra „tyilim” szőttes fehér abroszt terítettek. A terítő alá kevés szalmát és szénát tettek. Az asztalra állították a karácsonyfát – az utolsó évszázad elejéig az asztal fölött a gerendáról lógott a karácsonyi ág. „Kinč”-nek hívták, ami magyar eredetű szó. Az ág „glédicsből” volt és aranyozott dióval, aszalt-szilvával és fonálra fűzött pattogatott kukoricával volt díszítve: mintha az égből szállt volna le (látható a csávolyi falumúzeumban). Az asztalfőn helyezték el a „božićnjakot”  és mellette szép pirospozsgás almák sorakoztak, amiket megáldottak az éjféli misén. Újévig maradtak itt, és azután mindenki kapott belőle egy darabot. A „božićnjak” mellett zöld búza volt, amit Luca-napra vetettek, és itt volt még egy pohár feltöltve különböző magvakkal – búzával, rozzsal, kukoricával – és benne egy hármas fonatú gyertya. A gyertya lángját borral oltották el. Az asztal alá különböző házi és mezőgazdasági szerszámokat raktak: ló-hámot, és egy szatyorban vagy kosárban különböző gyümölcsöket áldozatként.

A csávolyi szokások szerint, az 1920-as évekig karácsonykor szigorúan böjtöltek, csak kenyeret ettek és vizet ittak. Csak vacsorára főztek. A vacsora imával kezdődött. A családtagot Boldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket kívántak egymásnak. Az anyagi helyzettől függően a vacsora „sóba-vízbe” bablevesből csipetkével vagy halászléből, babfőzelékből vagy sült pontyból, mákos gubából vagy barátfüléből állt. Az asztalon a „fityókának” nevezett üveg állt benne mézes pálinkával, de volt még fokhagyma, méz dió, alma, aszalt-szilva és aszalt-szőlő, sült tök és bor. Körülbelül 13 féle étel. Minden ételnek megvan a saját jelentősége és a sorrend, ami szerint enni kellett. A morzsákat a karácsonyi asztalról a népi gyógyításban használták fel.

A gyertya egész éjjel égett a házban. A gyerekek a földre leterített szalmán aludtak. Az éjféli mise után kocsonyát ettek, mert karácsony elátt – aki csak tudott – már vágott disznót. Visszatérve az éjféli miséről a háziak felébresztették és megetették a marhát és egy piros almát dobtak a nyitott kútba.

A karácsony ünnepi rendjében különböző korok tradícióji keverednek, funkciók amelyek jól felismerhetők, de nehezen elkülöníthetők, de talán erre nincs is szükség.

 

Forrás: Dr. Mándics Mihály